Házasság titkai -avagy a Valentin-nap margójára

Házasság szó hallatán más jut eszébe a nőknek és más a férfiaknak…És Neked vajon mi?

Most, hogy nyakunkon a Valentin-nap, ilyentájt megerősödnek a szerelemmel kapcsolatos érzelmek, gondolatok. Érdekes, hogy azt szinte mindenki tudja, hogy mikor van Valentin-nap -hisz egész iparág épült köré, ami önmagában nem lenne baj- de a lényege sajnos már elveszni látszik … (egyébként az eredetéről itt olvashatsz  bővebben)

De azt tudod-e, hogy  február 9.-én van a házasság világnapja?!

Az egymással -lehetőleg- örök szövetséget, közös értékeket valló és felelősséget vállaló emberek napja… Magyarországon immár  7. alkalommal rendezik meg a házasság hetét, február 9-16 között :-)  de sajnos nincs nagy publicitása!

Szerintem inkább ezt kellene ünnepelni, főleg mostanában, amikor nyílt támadás intéznek világszerte a hagyományos (bibliai: értsd 1 nő+1 férfi) családmodell ellen. Véleményem szerint nem sokan lesznek tartósan szerelmesek a Valentin-napi kis hóborttól; ez inkább a fiatalok közt népszerű. A szívecskés plüssmacik és társaik aranyosak, de hamar elfelejtődnek, (vagy a kukába kötnek ki, hogy még csak ne is emlékeztessenek arra a személyre, akivel fél vagy 1 éve “nagy” volt a szerelem…) amikor párkapcsolatok olyan sűrűn váltakoznak, mint manapság-sajnos egyre szélesebb korosztályban. Ez főleg a nyugati társadalmak sajátossága.

Bár minden évben rendeznek esküvő kiállításokat világszerte -ami egyrészről tényleg nagyon jó, mert alkalmas a házasság népszerűsítésére- de sajnos a statisztikák egymásnak ellentmondani látszanak! Hiába nyilatkoznak derűlátóan az ebben a szegmensben dolgozók, hogy évről-évre növekszik a házasulandók száma, viszont vele együtt a válások száma is! És ez utóbbi sokkal nagyobb számban és gyorsabb ütemben.

Miért lenne fontosabb, hogy inkább a házasságot ünnepeljük?

Legfőképpen azért, mert a társadalom alapját a tartós, jól működő házasságok és családok képezik. Minél erősebb egy család,- értsd: stabil, valódi érzelmi alapon és felelősséggel kötött házasság, gyermekek vállalása és a jó családmodell képének közvetítése, átadása – meggyőződésem szerint annál erősebb, jobb, gazdagabb egy ország, egy nép, maga a társadalom egésze.

Természetesen, minél több ilyen család van, annál több jó példa lesz a gyermekeinknek, akik felnőve ezt fogják  tovább adni. Így fenntartható lenne a stabilitás és az állandó fejlődés, prosperitás is, ami nagyon ráférne erre az országra, egyéni és közösségi szinten is! Szerintem ez a gazdasági,  a demográfiai és számos más problémákra is kedvezően hatna!

De kérdezem én:

Abban az országban, ahol sok az egyedülálló, (vagy akik önző módon, soha nem akarnak családot, gyermekeket, csak azért, hogy maguknak élhessenek, és ne kelljen lemondani a család, a gyermekek javára az élvhajhászásról)  ott, ahol sok a válás, a csonka, egyszülős családban vagy torz kapcsolatban nevelkedett gyermek,

• mennyire lehet stabil és erős társadalomról beszélni? (mert manapság  erről  már csak papolni szoktak a konkrét tettek nélkül …)

• Vajon  milyen képük lesz a családról az ilyen gyerekeknek, fiataloknak?

• Egyáltalán akarnak-e normális kapcsolatot  majd felnőttként, nem beszélve a házasságról?

Miben rejlik a házasság  valódi értéke?

Manapság, amikor törvényileg is kezdik aláásni a házasság tekintélyét, (mondván: “nem kell a papír, minek az… mi enélkül is szeretjük egymást” címszó alatt) semmi nem ösztönzi a fiatalokat, -még a gyermekvállalás sem- hogy házasságot kössenek és elkötelezettséget vállaljanak egymás iránt. 

Sokszor hallani azt is, hogy ” nekünk nem kell a papír, minek az… mi enélkül is szeretjük egymást” címszó alatt, sokan egy legyintéssel elintézik az élet egyik legfontosabb kérdését. Nevezetesen, hogy kivel éljenek és alakítsák ki a jövőbeli családjukat, jövőjüket. Nyilván ezzel nem azt mondom, hogy a házasság a papírtól fog működni  természetesen nem.

De ha bizalmi alapokon nyugszik a kapcsolat és egy életre tervezik, akkor ad egyfajta biztonságérzetet, összetartást és kölcsönös felelősségvállalást, hogy ezáltal bízni merjenek egymásban a házasfelek. (nem véletlenül kötnek szinte mindenre szerződéseket egymással az üzletfelek is, hogy probléma esetére valamelyest bebiztosítsák magukat a jövőre vonatkozólag.)

Ugyanis egy házassági szerződésből sokkal nehezebb csak úgy kilépni, mintha csak egyszerűen összeköltöznek és együtt élnek bizonytalan ideig. Mivel a papíron is rögzített házasságnak jogi és anyagi vonzatai is vannak válás esetén. Így a házasfelek kétszer is meggondolják azt, hogy megéri-e felrúgni  érte a házasságot, vállalva ezzel minden negatív következményt, nehézséget és a jogi procedúrát.

Ha viszont nincs papír, (házassági szerződés), akkor ha az egyiknek vagy a másiknak valami nem tetszik és nem tudnak (nem akarnak) megegyezni, akkor kisebb a hajlandóság a megegyezésre és nem a közös megoldásra törekszenek, hanem egyik vagy másik fél egyszerűen “összepakol” és tovább áll.

Mert ugye ez könnyebb, mint változni a másikért… “változzon ő, neki  úgy is olyan sok hibája van!” stb. És hát ilyenkor  az egzisztenciális és anyagi problémákról is persze mindig vita van, pláne ha az egyik fél többet vitt a kapcsolatba; (mondjuk áldozatot is vállalt a másikért, például anyagi lehetőségről vagy karrierről mondott le, vagy épp azt “áldozta be” a közös, boldog kapcsolat reményében és  érdekében.)

A házasság  magánügy?

Véleményem szerint a házasság nem csak magánügy hanem közügy is, mégpedig a prosperáló társadalom ügye. Már csak a fentebb felsoroltak  miatt is. Szerinted hova fog jutni egy ország, egy társadalom, ha szinte csak olyan emberek, “családok”  alkotják, akik frusztráltak, csalódottak, elváltak?

A sokadik párkapcsolat után… telve vannak  lelki, (sokszor testi) sebekkel, fájdalmakkal és sérülten mennek bele egy újabb, jónak remélt kapcsolatba? Már nem mernek újból házasságot kötni a csalódástól való félelem miatt. Ez pedig egyértelműen a másik félbe vetett bizalom hiányát jelenti, ami természetesen kihat a társadalomra és a prosperitás akadályozója.

Miért mondom hogy közügy?

Egyrészt, mert óriási társadalmi, szociális és egyéb terhet ró egy országra, ha két ember ha külön megy; (értsd: külön lakásbérlés, háztartás, rezsi, gyermeknevelés stb.) Logikus, hogy ketten egy lakásban sokkal könnyebb a megélhetés, mint külön-külön és szinte feleződnek a költségek is, ha együtt vannak. A válásokból viszont egyértelműen mindkét fél számára rögtön gazdasági veszteségek  származnak. És a többi kárról -lelki, érzelmi, egészségügyi- amik sokkal súlyosabbak, főleg a gyermekek esetében egy életre szól- még nem is beszéltünk…

Másrészt az ilyen embereknek sajnos az esélyük is szinte teljesen elfogy arra, hogy valaha boldogok legyenek. És akkor még a “többi, új családmodell”-ről nem is beszéltem…(amiről már véleményed sem lehet, meg sem fogalmazhatod, mert személyiségi jogot sért…) de a szabad véleménynyilvánítás szabadságát, jogát azt nem sérti? Dehogyisnem!

Abban szinte mindenki egyetért, hogy a házassághoz mindkét félnek hozzá kell tenni a maga részét. Tisztában vagyok azzal, hogy sok, jóhiszemű, valóban boldog házasságra törekvő ember, önhibáján kívül is kerülhet oda, hogy kénytelen elválni, de valószínűleg  -már a házasságot megelőzően- eleve sem volt meg a másik fél részéről a teljes elkötelezettség. A házasság alapját nem elsődlegesen a szerelem (de az is feltétlenül kell hozzá!) hanem – a “Szeretet himnusza”-ként klasszikussá vált, de örök érvényű - isteni alapelvek határoznak meg.( Pál a Korintusiakhoz írt első levele 13 rész!)

Mi a titok a harmonikus és tartósan boldog  életre?

Véleményem szerint a hagyományos házasság. Egyszerűen azért, mert  az ember nem képes egyedül boldog lenni, amire már fentebb is utaltam, miszerint “…nem jó az embernek egyedül lenni…”, ezért Isten szerzett  egy segítőtársat Ádámnak és nem ő rohangált társ után. Ezért minden embernek szüksége van egyetlen  (nem többször egy!) valóban segítő, támogató társra, akivel a házastársi közösségben megoszthatja önmagát, örömét, szeretetét, és gondjait is. Persze tudom, hogy vannak olyanok, -én ugyan  nem sokat ismerek- akik így élnek házasság nélkül is; nem is értem, hogy akkor miért nem vállalják fel egymást hivatalosan is? De ez az ő döntésük…

A hagyományos házasság érték; óvni és védelmezni kell!

Nagyon jó lenne, ha minden évben legalább ekkora felhajtás lenne a házasság napja körül, mint a Valentin nap előtti hetekben… Például a  házassági évfordulók remek alkalmak arra, hogy minden évben (legalább egyszer) megünnepeljük és megerősítsük a házastársi szövetséget a házastársunkkal. Felőlem lehet plüssmaci, meg szívecske is, -nincs bajom ezekkel- de akik  házasságban élnek és boldogok, azoknak már nem erre van szükségük.

Mi, (még csak, vagy már…) 15 éve házasodtunk össze a Férjemmel. Akik ismernek bennünket, azok tudják, hogy nemcsak a fotó kedvéért mosolygunk a fejlécképeken…  Hívő keresztényként, a bibliai házasságra én mindig úgy tekintettem, mint ami egy Isten által alkotott, tökéletes dolog, (Mózes első könyve 2.rész 18 vers!) amiben, ha mindkét fél a (Bibliában is említett) szabályok szerint él és cselekszik, akkor a boldogság garantált. Én ebben hiszek, és sokan velem együtt így gondolkodnak, amire nagyon sok  jó példát láttam két évtized alatt a környezetemben, de sajnos ellenpélda is bőven akad.

A házasság, olyan mint egy kert

Folyamatosan gondozni, ápolni kell! Különben ugyanúgy felveri a gyom, mint a kertet; tele lesz gazzal… (csúnya és sértő beszédek, fájdalmak, lelki  és fizikai sebek, harag, gyűlölet, neheztelés, meg nem bocsátás stb.)  Minden házasságban szükség van a korrigálásokra; néha meg kell metszeni a rossz szokásokat, (változásra való hajlandóság) mint a gyümölcsfákat.  Folyamatosan ültetni is kell, hogy legyen mindig friss növény, vagy új hajtás (másik kedvébe járás, új szokás, ajándék, ami  lehet egy jó szó vagy egy szál virág is, stb.)

Az is jól esik, mikor kívülállók észreveszik és megdicsérik a kertészt, hogy szép a kert…  Az igazi házastársak mindketten tudják, hogy mitől lesz szép…(az önkritika, a másik fél gyengeségeit elnéző és megbocsátásra kész hozzáállás minkét fél részéről ) tartósan fenntartja az ideális érzelmi és fizikai állapotot a házasságon belül. Ezt nem tudja megtenni az ember, ha  önző és nem elkötelezett a másik  személye iránt.

Ide kívánkozik még egy nem elhanyagolható dolog, az egészség kérdése!

Nagyon sok fizikai betegség (melyek szinte mindig visszavezethetők a rossz kapcsolatok miatt kialakuló pszichoszomatikus betegségekre)  elkerülhető volna, ha a családokban mindkét fél – a gyerekekkel együtt – biztonságban éreznék magukat, és nem a stressz határozná meg a családok szellemi atmoszféráját és mindennapjait.

Csak az ilyen házasságba születő gyermekek tudnak stabil identitással, érzelmileg kiegyensúlyozottan és helyes önértékeléssel felnőni, akik ugyanezt a példát látják és felnőttként tovább viszik a hagyományos családmodellt. Mi így szeretnénk nevelni a gyermekeinket és ezen dolgozunk is mindennap.

Biztos vagyok benne, hogy ez garantálná az ország (Magyarország) népességnövekedését, gazdasági egyensúlyát és a szellemi-,anyagi- és erkölcsi felemelkedését, ahol nem 1-2 millió aktív dolgozónak  kell eltartania 7-8 millió inaktív, de még nem nyugdíjkorú felnőttet, gyermeket és időskorút.

Te milyen házasságot szeretnél?

Meggyőződésem, hogy mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog házasságban (kapcsolatban) szeretne  élni. És a gyermekeidnek, unokáidnak is ezt kívánod ugye? Szeretnéd, ha ők sokkal egészségesebbek, boldogabbak és sikeresebbek legyenek majd a kapcsolataikban, mint esetleg a Te generációd?

Szeretnéd látni, hogy -biztonságot adó családi légkörben- felnőve értékeket teremtenek majd a saját családjuk és a társadalom számára egyaránt? Hasznos és produktív emberekké válnak, tudásukkal, képességeikkel gyarapítják az társadalmat, és a köz javát is szolgálják majd ismereteikkel?

Közösen tehetünk érte, hogy a jövő nemzedék számára is megmaradjon a  hagyományos családmodell  felbecsülhetetlen értéke és házasság intézménye! 

Neked is van még mit tenned ezen a téren? Akkor kezd el még ma!

Szeretnél hasonló és más témákban is rendszeresen követni és olvasni az írásaimat? Kérd az ingyenes blogértesítőt, hogy le ne maradj a legfrissebb bejegyzésekről sem, amelyek fontosak lehetnek számodra a későbbiekben is.

Ha pedig egyetértesz a fent leírtakkal, oszd meg a cikket!

Ildiko Barile