2001. Szeptember 11.

Ma megkérdezte tőlem az egyik ismerősöm,  hogy tudom-e, milyen nap van ma?

Igen, feleltem. Szeptember 11.-e van, ami sajnos eléggé emlékezetes volt az egész világnak;  Ennek most 13 éve!

Nekünk 2 másik ok miatt is azzá vált.
Egyik egy közeli barátunk esküvője volt épp ezen a napon 2005-ben. A másik pedig, amikor 2001-ben a kislányomat vártuk  és  épp aznap volt egy fontos vizsgálatom, ami jó eredménnyel zárult. Hét hónapos áldott állapotban voltam ekkor, és még nem tudtam, hogy ez a nap -ami nekem az öröm napja volt- az ezreknek  a gyász napjává válik…

Aznap -2001. szeptember 11.-én- a világ véglegesen megváltozott;

Amikor a CNN breaking news híreit láttam a TV-ben, tudtam, hogy valami rettenetes dolog történt, amit itt fel sem tudtunk akkor fogni. Ezek azok az előre nem várható, vagy nem kalkulálható történések, ahol életek és sorsok változnak meg egyik pillanatról a másikra, amire nem igen lehet felkészülni.  Borzasztó volt -még a képernyőn  keresztül is-  nézni és hallani  tragédiákat.

Nem részletezem, hisz mindenki tudja, mi történt ezen a – hétköznapinak induló- kora őszi napon New Yorkban.

Hetekig a hatása alatt voltam, és azon imádkoztam, hogy a stressz amit közben átéltem, babának nem ártson. Pedig közvetlenül nem voltam érintett, se ismerős, barát vagy családtag által, de mégis mélyen megérintett az emberek küzdelme a halál, a félelem és a sokk  ellen.

Nem vagyok egy érzelgős fajta, de napokig el-elsírtam magam és mélyen együtt érzek mind a mai napig is azokkal az emberekkel, akik túlélték vagy családtagjaikat veszítették el ebben a szörnyű terrortámadásban. És azokra a bátor, életmentő  tűzoltókra is könnyes szemmel emlékezek, akik hősi halált haltak embertársaik  mentése közben…

Soha nem lehet ezt elfelejteni!

Emlékezni kell akkor is, ha fáj; és nem jó érzéseket  hoz elő sokakban.

Emlékezzünk most Ő reájuk akik, már nem lehetnek velünk, -ebben a sok rosszal teli, de mégis csodálatos világban- a földi életben!

R.I.P.

Ildiko Barile